Zokszófejtés

„Ittenem, Én-Ittenem!” – szólongattalak Istenem, pösze és pöttöm évesen. (Mert nem figyelt rá senki sem.) Tán megszomorult szívem dobbant: toppantott mérgiben, hüppögés helyett dühiben. (Egyedül volt. Mindenkiben.) Most göröngy s gödör évesen, bevont zokszó tüskéiben hömbölödik eléd, igen. (Múlandósága medriben.) Te Oltalom és Intelem, Onnan még innen, Innenen már túl: figyelmezz. Ints nekem. (Simogasd meg a semmiben.) Minden Ottanon, Ittenen légy otthonom, légy ittenem, ottanomban is ittenem, (ittenem, én-ittenem.)