Önéletrajz, 1996

Tóth Bálintnak Ötvenhat éves vagyok. 1956-ban, születésem után születtem. Utána életfogytiglani életvesztésre ítéltek. Ebből lenyomtam harmincvalahány évet. Azóta szabadlábon vagyok. De nem tudok mit kezdeni magammal. Hiányoznak a falak, a rácsok, a „bebádogozott” ablakok. Az édes cirklit se pótolják a kívül és bennem kémlelő csillagok. Még szerencse, hogy néha-néha, egy-egy smasszer, foglár szembejön velem az utcán, s fő-főmercédeszén olykor maga a főbíra is el-elsuhog. Különben azt hihetném, idekünn vagyok. De ha szabadulok, ha ítéletem végképp kitöltöm, s e fölrózsadombozott földön jut még egy testnyi cella legalább, ha meghalok, Jó Barát, azt írjátok fölébem: halt ennyi vagy annyi évet, élt tizenhárom napot.