Baudelaire Albatrosza
| Mulatván néhanap, hajózók víg világa |
| tőrbe ejti az ég nagy vándormadarát, |
| világfi Albatroszt, ki egykedvűn csapázza |
| a sós örvényeken csatangolók nyomát. |
|
| alighogy leteszik hajójuk padlatára, |
| az Égfönség Madár bús lesz, rút, elesett. |
| A légi evezők, két óriásnagy szárnya, |
| csüggedten söprik a hajófedélzetet. |
|
| Ott fenn szabadon szállt, itt csetlőn-botlón szédelg. |
| Röhejes pojáca az előbb még merész. |
| Egy matróz, nagy csúful, csőrébe pipát ékel, |
| egy másik billegi a böte bicegést. |
|
| A költőnép is ez Égfönség Madár mása, |
| kit villám nem vakít, vihart viharra esd. |
| De száműzik ide a földi hahotába, |
| és szárnymagába botlik, ha egyszer járni kezd. |
|
|
|