Alkalmi vers

Ötven év és ebből tizennyolc együtt – azaz harminchat: (ha kivonsz, összeadsz) tizennégy éves kislány vagy, (s ha így vesszük) én meg tizenhét éves nagyfiú, kamasz. Moziba járunk, egymást majd megesszük, úgy szeretjük a szerelmet, (hol van az?) De Rákoskeresztúron ha elejted a kesztyűd, én Sárkeresztúron fölveszem neked azt. Vasárnap van. És épp be vagyok zárva a kollégium Héttornyú Tilalmába, s te hajaddal, csípőddel integetsz: (föl-alá jársz ott lenn. Hogy ne legyek árva.) Most úgy nézek vissza az idő-visszaságba: de jó, hogy akkor megfogtam kezed, mikor még mindenki másban sejthettelek.