Gyufák

Ez a késődőn lobbanó, gyúlongva gyúló, gyullanó akarat-szál, mért kell, hogy égjen? Mért lobban fel, ha tudja, elég, és mért tűnődik gyúlni elébb, ha tehetetlen és vétlen?! A fa, a foszfor, meg a kén: részei remegése, a soha-én molekula félsze, a semmi készteti magát lánggá remegni, égni, félni, ugyanúgy, ahogy gyújtó, gyulladok, gyulladozok napról napra. Elégni. Lenni.