Virágrög
|
Kalász László sírjába
| Perkupa, Szalonna, Perkupa, |
| nem is jutottál messzire, |
|
| volt minden szalonnai virág, |
| ha kinyitottad verskapud, |
|
| fénylett szavadon, szíveden, |
| és annyi, annyi emberi gond, |
| amennyi nap, amennyi hold. |
|
| Most földbe vet, le is arat, |
| fénnyé őröl, zsákjába rak |
| a Gazda: ami vagy, az legyél. |
| Kalász voltál. Most már kenyér. |
|
|
|