Vers a versről

Az első hang az volt, lábra álltam, a csörgőt ráztam, vagy csillagokat – oly egyremegy: színeváltozásában az örök rács velem nőtt, rám-magadt. Az első szó: megindultam, s megálltam apám, anyám – az ég és föld előtt. Az első jaj: a zaj a zuhanásban, s hogy zuhanásaimnak szárnya nőtt. Az első mondat: futottam, beszéltem, valami felé (s-hez), halál- s élet-étlen. Lábamon földkolonc. Számon szó: napsömör. S az első vers: mintha csak vízen, jártam a levegő színén, moccanatlan lábbal …És sár, kavics, fák, tenger, holdgödör.