Ima az anyaföldhöz

Két idézőjel közt némuló idézet: születés és halál igézetében élek, csak azt nem tudom, kinek az igéje vagyok – csöndé? fényé? – vagy az istené-e? Valamikor apám szerelmes szava voltam, anyám szája szélén övémként mosolyoltam. Apám, anyám a földé, de ki fogadt örökbe engem, a szó, a fény-e, és percre vagy örökre, hogy ha el kell hullni, ha el kell halkulni, szó és száj nélkül is – a hallgatáson túli Akkoron – akkor és addig beszéljek, amíg fű, föld, gyökér, kő meg nem értnek, s mit bűntelen ütöttem, a testemnyi sebet, megbocsájtja fölöttem az anyaföld s beheged.