Tájzene

Már kottázzák az őszt a fecskék, dalba írják, én olvasom a sok, fekete hangjegyfejecskét, a kottát a villanydrótokon: dó, re, mi, lá; ti, dó, re, szó, szó – dúdol a fa, elszolmizál, egyszer csak arany-hárfaszó szól: és peng, rezdül levélgitár, szín-xilofon. Az őszi kékek? Nap-húrok? Cimbalom-Balaton? Fénydalt ver a barkafehérbe pólyált szél a turzó habon? Egyik se. Csak ez a pár szó. Számról pergő nélküle-tél. Lecsap a nap: alkony-start-zászló. Fecskék, nyár, rajt! Huss, falevél!