Kardok, kaszák

Kardok, kaszák közé a kútba zuhanok, hullok, fekete lánggal húz a szemed, karóba húzna, vár, várat virágok szigonyával. Sziszegnek északos tulipánok, egy egész erdő, hogy már halna, dögölne meg tentélő számon a dal, mert nem enyém, csak dajka, csak szoptató, annak se jó, fröcsköl a számba hamis nézet, higgyem az apadt reményt égnek, nyughassak már, mákonyodó hiteim közt aludjak, éljek.