És mégis

Megalázva és meggyötörve, véres fejjel, széthasadt szájjal, szégyennel, hogy bújnék a földbe, és mégis: csodával, csodával, kéne már meghalni örökre, angyali helyett emberi szárnnyal, – csak te szeress, ne hagyj a földben, támassz föl, egyetlen pillantással. Tudom: bűnös vagy, bűnös én is, s mert bűneim javát megettem, holnap beomlik bennem az ég is, majd te éggé leszel fölöttem, Te, örök rög, fekete fény és Földnap, éltetsz felejthetetlen.