Játsszunk mást

Macska vagyok. Pupilládban élek. Ha nem hiszed, szemhéjad fölnyitod, szemed sarkából magad is megnézhetsz, ahogy verőfényedben napozok. De jobb, ha szemed rám húnyod, úgy nézesz, legbelőled. Épp nyújtózkodom, a szempillámmal cirmolászlak. Nem vérzesz, de fújsz, prüsszögsz és élvezed nagyon. S most játsszunk mást! Te lész macskapupillám, én meg – pupillamacskád – épp elinnám előled lényed: fényed kortyolgatom, hogy – mancsommal mancsod arrébb taszítván – elnyúljak a leggyönyörűbb hintán, halhatatlan hullámú hasadon.