Arccal a földnek

Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó, Órám tisztességes, csak légyen utolsó. Akár farkas, akár emésszen meg a holló: Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó. (Zrínyi Miklós) Arccal a földnek, ahogy éltem, élek, élő, a föld alatt, fekete kátránypapír-éjben, hol nem megy le, s nem kel fel a nap, mert ragyog örökkön örökké földdel teli szívem helyén napvilág-hallhatatlan rögökké fényesedett ember-remény, fejjel lefelé nőnek, égnek a füvek, lombozik a fa, és földben száll a földnek, égnek minden csillaga, madara, a föld alatt fordult az égbolt, változik nappal, éjszaka, a fönti ég csak sötétség volt, vagy a napvilág látszata, kátránypapír-fekete éjben, hol nem ment le, s nem kelt fel a nap, arccal a földnek, ahogy éltem, élek, élő, a föld alatt.