Csönd és szó

Tankok, tömeggyilkosok nyomában mindig megy egy – ki tudja ki: áldozat? bűnös? – csöndje és árnya, hogy megjegyezze, s majd mondja ki azt, ami történt, ami volt. S bár nem lesz soha élő a holt, hogy volt, el fogja mondani. Igen, a csönd vagyok, s ha voltam volna valaha is más, nem én! Nem én lélegeztem, daloltam. Ahogy lóg szögesdróton a fény buborék-lék száll a jég alól. Ahogy egy siketnéma dalol egy bombatölcsér peremén.