Szívhangok

És elkezdődött egyszer a dobogás valami valótlanban valahol, elkezdődött az élő és csuda-holt világ s a világon kívüli zuhogás. Elkezdődött, hogy rajtam kívül éltem, még önmagam előtt, apám s anyám előtt. Fényvonalzók zurrogtatták a levegőt a körbeforgó kölyök-tükrök kezében. És elkezdődtem én is, mintha a naprendszer dobogna atomjaimban, szívhangom fény-dobaj, s a két szemem mintha a nap és a hold csónakja lenne,   a halál és halhatatlanság evezne valami kiolthatatlan tengeren.