Ember-idős vagyok

Ember-idős vagyok. A világhoz képest semmi-éves. Bár világszor öregebb minden, mint én, nem szomjas, nem éhes, nem öl, nem él. Van. De csak én lehetek. Csak ne kéne havon ébrednem egyszer, széthasgatott fehérekben, fagyok. De egyszerre ring bölcsőm a veremmel, és fénysötétben vacogom: vagyok.