Szavaim, ti
| Már kihajoltam félig időmből. |
| Világűr szájában a Föld forgat. |
| Holnapjaim elrágja tőből. |
| Emléktelen péppé romoltat. |
|
| De szavaim, ti Fekete Lyukak: |
| gravitáció-sebek az Űr testében, |
| visszalöktök-e, ha a föld ellohaszt, |
| fénynek, az emberforgó-vetésbe?! |
|
| Vagy – izzó elektron-szemek – |
| nőttök, s néztek csak: – volt s nem lehet! – |
| a szempillák közt áramló kőben. |
|
|
|