Gyermekdal

Bizony, az volna jó, hullani, akár a hó, esőkkel egy alomban lengedezni a lombban. Ha szólnak: „Este van, hol vagy?” – hinnék, maga a hold az, csillagot cseresznyézget, köpdösi a sötétet. Apám arra jönne, bordáim csücskibe ülne, ott ringatóznánk – eggyen, szívhang és csillagkezekben. Csak lógálnánk a lábunk, nyár sütné a hátunk. Nem mennénk esteledni, nem halna meg semmi, senki.