Gyertya és padmaly

Tudom már: nem volt bölcsőm, mert én voltam a bölcsőm, magamat adtam kölcsön – ledérül s milyen olcsón! – fájául, ringatásául, de lesz majd jó koporsóm, az is persze magamból, deszkája: ásványi lényem, gyertyái génjeim fénye, padmalya beomló hangom.