Iniciálék

Eső után Az eső a virágot leverte. És elcsobogott mosolya. Nyomában – a földön – forrás-szerte az akácfák kivert foga.   Vonaton Mint lőtáblák suhannak fák és bokrok. A szemem céloz, s elvéti. Nem talál. Most a végtelenbe keres célpontot. Ne mozdulj, láthatár!   Gravitáció Sokat fekszem most félsötétben. Vízszintességem poromig betölt. Nehéz vagyok. Új gravitációm érzem. A mázsás idő húz le. Nem te, Föld!