Sötétebb a sötét
|
Kardos György emlékére
| Megszokott elalvásgyakorlat: |
| fekszem a sötét szobában, |
| hunyt szemmel, már egyedül, |
| amikor megérzem, odaát kialszik a villany, |
| és én nem értem, hogy látom, |
| hogy láthatom, hogy bennem |
|
| Így ért halálod híre is, barátom. |
| Szólt a telefon, hirtelen |
|
|
|