Akinek már nem súg az Isten
| Akinek már nem súg az isten, |
| visszaveszik az élők minden |
|
| A fény árnyékká töpped vissza, |
| a szó csönddé: szinte vakít, |
|
| Mint ős-sejt – fut vissza magától |
| S a fövenyen, túl a talányon, |
|
| meg az örök tarajú tenger, |
| és pergő, csillagfútt Biblia. |
| A percre róva. Dűnék. Egy ember. |
|
|
|