Üzenet

annak, aki 1982. Karácsonynapján a Nagymező utca sarkán összeesett és meghalt Csak az utcán meg ne haljak, Uramisten, vagy villamoson, vonaton! Meghalni szégyen úgyis, s én, e szégyenes nincsen csak föld- és fűmagammal osztozhatom. Árvább, kiszolgáltatottabb úgy sincsen annál, ki nincs már, s mégis: ugyanazon vonat, föld viszi tovább, mintha Isten halna meg, s föltámadna minden isten-atom. S ha közös járművünkön meghalunk minden, a közösen örök földön, lesz-e a mozgó minden olyan – nem emberi! – irgalmú legalább, hogy a hallgatag űrök, néma galaktikák között továbbodó tetemeinkkel, hogy meghalhassunk végre, megálljon a világ.