Magánbeszéd a sötétből

A levegőben huzalok, drótok: kibelezett nap-vezetékek. Kunkori, összevissza fények. Ahogy kidőlt. Kiokádódott. Nem működik a föld. Megállt. Mint fűben felejtett karóra ciripel egy-egy űr-kabóca. S.O.S. Bipbipel. Tititál. Kinek segítségezik? Magának? Istennek? Egy másik világnak? Nekünk küld valami zenét, hogy – hang hang után tapogatódzva – ujjbegyünk vakon is visszatolja a világ kiakadt tengelyét?!