Sirató

Woyzeck, szabad vagy! Szabad, akár az isten!

Mint újszülött halott, aki most születik meg.

Meggémbedt testedet leveszik keresztfádról,

fektetnek a földre, félrenyaklott fődet

visszaegyenesítik, s mintha szavaidat,

megnyúlt nyelved visszagyömködik a szádba,

eltört nyakcsigolyád reccsen valamit még

halálod membránján át, mintha te akarnál

telefonálni – túlról – most nem hallunk és nem értünk.

Mért adtad föl magad, mondd, mért jelentetted föl

a dögvésznek életed, s mért adtad föl, miért?

Ha már tilos volt játszni szín, deszka – játsztál volna,

Woyzeck, a madaraknak, a siketnéma fáknak,

a csikasz farkasoknak, medvéknek a havasban,

kupica-fényű csillagokból ittál vón verset,

Ady-remegésű negyvenhétévig-félés,

mért játszasz most ott, hol vallató vaku villog,

taps helyett föld dörög, s bonckés súgja a végszót –

Öt éve itt, a gyermekszínház aulájában

játsztál, Nekünk, fogoly, ítéleted előtt

gubbasztottál áttetsző üvegtömlöcöd alján,

sírásában hempergő ön-sarát evő néma,

kinek szava se, nyelve, háza se, földje sincs már,

kinek nyüszítésétől meggyullad a szalma,

s hiába, mert a nézők előadásra várnak,

s csak az őrjárat talpa: tamm-tamm, tamm-tamm.

Hervay Gizi jött, még akkor hazátlan árva,

s mintha az arcodat, megsimogatta kintről

tömlöcöd áttetsző falát, s te, a rab, fölálltál,

a simogató árnyhoz szorítottad magad,

és visszasimogattad a benti nincset… Így

látlak azóta is; köztetek csak a semmi,

csak az áttetsző kék ég, a két kéz… szabad vagy, Woyzeck,

jaj, szabadok vagyunk mi is, mindörökre.

Most még megvallatnak, még egyszer, utószor,

megnézik koponyád belülről, mit dugtál,

utas, agytekervényeid közé, mit rejtettél

nem a szemhéjad, a szemed, a látásod mögé,

mit ettél, mit ittál utószor, a veséd,

gerinced mit gondolt, mit érzett, mit mondott.

Aztán majd összevarrnak, visszavarrnak halottnak,

visszavarrnak, kiadnak, mi hazaviszünk magunknak.

Asszonyok, havasok jönnek, fölkapnak mint a könnyet,

megmosdatnak, hogy könnyebb legyen szegény szívünknek.

A föld majd ringat, renget. A föld majd ringat, renget.