Jaj, ősz!
| Jaj, jaj! – az őszriadt lélek rikoltoz, |
| oá! – verődik csont a csonthoz, |
| oá! – tapad hús a húshoz, |
| vacog, bújna az ember is – |
|
| Ősz, ősz! – riad a jaj, harangoz, |
| de bennem még fénylik az arcod, |
| és érzékeim: élni riasztott |
| vadludak, nyaraik keresik. |
|
| Zúgasd csak, ősz, jajos harangjaid! |
| Rianj fény! Ég! |
Ha hajad megvakít, |
| minden jajom magadba temeted. |
|
| És: nyár, nyár! Meztelenül elomlik, |
| s nem a levegő: lombtól lombig |
| gyűrűzik, gyújt tekinteted. |
|
|
|