Megtalált dal, 1959-ből

Egy este csak úgy leheveredtem egy lánnyal a csillagokkal szemben, s csak úgy magamtól, kibetűztem szeméből, szájából a világ, a madarak ákom-bákomát. Most jó lenne mindezt elfeledni, és egész analfabéta lenni, és újra legelőször szeretni. Mint csodálatos ábécés könyvet felütni minden mosolyod, könnyed, és szótagolva az eget, a földet betűzgetni így: „tö…e…te.” És rádismerni: „te, te, te!”