Születésnapi vers

Bertók Lászlónak

 
Ötven év! Ha holdban
számolom: kulákbirtok
s kétszeresen is! – De hol van
az ötvenes évek?! – A holdban!
(Hál’ Istennek, kibírtuk.)
De ez a te-félszáz, hol van,
László, melyik föld-holdban?
Konok koponyacsontban?
Hogy – aknaszilánkhold –
vándorolsz élő húsunkban:
jelenben, jövőben, múltban?!
Egyik feled ihol van
előttünk, tenmagadban,
egy tagban, tagosítatlan,
igaz, tagbaszakadtan
kissé – de egy birtokban:
emberi mivoltodban.
A másik meg? Ne számold össze!
Beadtad versekként a közösbe,
hogy veled jussunk többre
s te velünk légy egyszerre
birtokos s birtok is egybe
– és – vers versre, rög rögre –
a mi jussunk növessze.
Mid maradt, se tiéd már,
hiszen eleve ránk száll
mindaz, mit nekünk adtál,
hogy magadra ne maradjál:
Vése, Nagyatád, s Marcaltájt
világűr tárgyak a szívben:
Éltessen érte az Isten!
Utószó:
Költők, amíg csak bírtok,
van tollatok, papírtok,
s míg: sörtök, bortok, írtok,
köszöntsük: Éljen Bertók
László! Örök költői birtok.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]