|
T. B. tábornoknak Nagykovácsiba
| A tavon, odalenn, egy hajó. Az orra |
| – mintha sebességéből (s H2O-ból) sodorna |
|
| Sirül, pödrődik, sodródik a sodra. |
| Kétoldalt kicövekelik a hegyek. |
| Húrja izzik, megfeszül, remeg, |
| – saját maga előtt tolja – |
|
| Mint egy nagy íj: öbölnyi már! |
| íve most van elszakadóban. |
|
| Aztán semmi… Zöld nyíl remeg: |
| nagy V a messzeségbe fúródva. |
|
|