Történelem
| Mondják: lejöttek a fáról. De én is |
| velük mentem. Láb nélkül. Én, a fa! |
| Gyökereim az utat velük mérik. |
| Göcsörtjeik időim ág-boga. |
|
| Viszem őket koronámban végig. |
| Ott makognak, sokadnak, szapora |
| fajként nyüzsögnek, tetvészik |
| egymást, sok hülye majompofa. |
|
| Elhagyom-e őket? No iszen! |
| Ha elengednék egyszer a kezem, |
| ha kibújnának lombomból valaha; |
|
| Én vagyok Ők, s Ők maguk a Fa. |
| Törzsem törzsük, s a történelem |
| – idegrendszerem – bűnök bolyhozata. |
|
|
Példamondatok
| Nézz körül jól Ez a fa árnya |
| És ez a fa De lehet: Te vagy |
| mind a kettő Hát nézd magad |
| Nézz jól körül fa és fa-árnya |
|
A föld sebére
| A vetésbe beletaposhatsz, |
| hiába hiszed, hogy nyomot hagysz, |
| addig élsz, míg a vetés vérzik, |
| míg az a seb föl-fölfakad: |
|
Vogul könyörgő
| Gyökeres fád gyökere rengedezzen, |
| ágas fád ága lengedezzen! |
| Összetekert drága selymed |
| Kék szöveted drága vásznát |
| Az új tavasz jávorbikáját |
|
Holnapsírokkal beszélgetve
| Hát megvolt az első tömegsírgyakorlat. |
| A legelső a földön. Bár e sártekenő |
| sírkötelesei párszor megtanultak |
| porlani, s tömeghalni mindenek előtt. |
|
| Volt egy-két előtanulmány is. Holtak. |
| Kőbalta-reglamák. Semmi gödrébe lőtt |
| nemzetek. Ábel arcok. Kik is voltak? |
| Szuronyra fűzött gyöngysor csecsemők. |
|
| S volt egy-két közös gyakorlat: Hitler, Sztálin, |
| az Apokalipszis lova patáin |
| csüggő ebkolera; magánzó pestis. |
|
| Száll fölfele az én-te-mi tömeg-felhő, |
| s a minket villanó föld megjelenti |
| fényével: ennyi egy emberiségöltő. |
|
|
Fehérvár felé
| – ahogy elrendezte őket az idő – |
|
|
Télfúvás
| ne is akarjon fellobogni, |
| kivitték lópatkók, lidérces ángyok, |
| a vakablak alá, hogy aki látja, |
| higgye, egy odakent véres tenyér |
| egy ütlegelés megdermedt tenyérkópiája |
|
| A nyaras, a nomád színek népvándorlása |
| s az ég lombjait, a gyönge hajtású fényt, |
|
sugarakat földig lerágta. |
|
| És eldőlt a házfal. És a kert |
| télporral, apróra zúzott cserepekkel, |
| húzott fel napvéres kútjából |
| minden nap, minden reggel. |
|
| Mindenütt, amerre csak a szem elér, |
| Megfagyott, fölpüffedt a fagy is, |
|
|
Zuhogó föld
| mészkőhegy-fennsík homlok. |
|
| Hol az a pitypang-rebegésű szemhéj, |
| az a gyermekláncfűvirág látás? |
|
| hogy mint fehér áttetsző ejtőernyő, |
|
| bele néztetek a koponyámba |
|
| már az agyamba túrtatok szikével, durva fénnyel |
|
| Arcomra fordított fejbőröm mögé nyúltatok, |
|
| Kipakoltátok a gyomromat, |
|
| Megnéztétek a májamat, a vesémet |
| heréim nap-robbanás színképét |
|
| De nem velük voltam tele mindig? |
|
| Forduljatok hát el Tőlem! |
|
|
Föld és ég
| Vitorla csobban a kékben. |
| fémesen egymásba siklanak. |
|
| Boldog vagyok. Mint a berepülő |
| Vagy mint az őslétbe merülő |
| sejt és sejtelme: az ember. |
|
|
Arany János után
| ha én éltem, nem én éltem, |
| mert ha épp én éltem volna, |
| éltem túl nem éltem volna, |
|
Négy legszebb
| El hulla! Virág! El iram! Lik az élet! |
|
|
Ohridi versezetek
| Ha bemész az Ohridi Tóba, |
| olvasd a hullám-írást, odalent |
| Egymás után, sor sorra rajzolódva. |
| Darazsak munka-hieroglifája: |
| fénysejtek hatszögű sátra |
|
| Összekeverül való és valótlan. |
|
| S valóban! |
Mintha a valóban: |
| s – mintha tükörben járnál, meghasadóban – |
| megnyílik éj s nap, világ és végtelen. |
|
| A két kárpit közt te mész. |
|
|
| zöld habú, hang-tajtékos Múzsa! |
|
|
| csoda, hogy le nem szakadsz |
|
| ki folyton folyvást ordít, |
| csillagról földre fordít, |
|
|
|
Képeslap a Szveti Naum kolostorból
|
T. B. tábornoknak Nagykovácsiba
| A tavon, odalenn, egy hajó. Az orra |
| – mintha sebességéből (s H2O-ból) sodorna |
|
| Sirül, pödrődik, sodródik a sodra. |
| Kétoldalt kicövekelik a hegyek. |
| Húrja izzik, megfeszül, remeg, |
| – saját maga előtt tolja – |
|
| Mint egy nagy íj: öbölnyi már! |
| íve most van elszakadóban. |
|
| Aztán semmi… Zöld nyíl remeg: |
| nagy V a messzeségbe fúródva. |
|
|
Lécek nappalból – éjszakából
Válasz
| a magyar költőnek még mindig |
| és petróleumlámpa szaga van, |
| és villanykörte szaga van, |
| néha ég és szivárvány szaga van, |
| reggel kaszálta sarjú csillag szaga van, |
|
Születésnapi vers
|
Bertók Lászlónak
| s kétszeresen is! – De hol van |
| az ötvenes évek?! – A holdban! |
| (Hál’ Istennek, kibírtuk.) |
|
| De ez a te-félszáz, hol van, |
| László, melyik föld-holdban? |
| vándorolsz élő húsunkban: |
| jelenben, jövőben, múltban?! |
|
| egy tagban, tagosítatlan, |
| kissé – de egy birtokban: |
|
| A másik meg? Ne számold össze! |
| Beadtad versekként a közösbe, |
| hogy veled jussunk többre |
| s te velünk légy egyszerre |
| birtokos s birtok is egybe |
| – és – vers versre, rög rögre – |
|
| mindaz, mit nekünk adtál, |
| hogy magadra ne maradjál: |
| Vése, Nagyatád, s Marcaltájt |
| világűr tárgyak a szívben: |
|
Utószó:
| Költők, amíg csak bírtok, |
| s míg: sörtök, bortok, írtok, |
| László! Örök költői birtok. |
|
|
Két perpetuum mobile
| Őszed irodna Tandori Dezső |
|
Egy bűvös kocka síkvetülete
|
Havas fény
| De jó is tudni hogy van valaki |
| Van valaki odaát a havas háztetők alatt |
| Ott túl a rakparti háztetők alatt |
| Van valaki a havazásban ott túl aki tudja |
|
| Virágokat szelídít Ő: rétszavakat |
| A röpülés villámló hiányjeleit |
| Örök aposztrofjait az égnek |
| Létszavakat szelídít Ő: virágokat |
| Disznóparéjt, vadsóskát, tikhúrt, papsajtot |
| A rét-gyepszótár útszélremagzott |
| És létjeleket szelídít: madáraposztrofokat |
| A tél pohos pontosvesszőit |
| Terek kövein fák promenádjain virityelő |
| Izgága madárcigány-népet nyárseftelő |
|
| Ó távol Fű- és Fabarátom! |
| Kedves madaraid és kedvenc szavaidat! |
| S indulj a város alá a falakon túlra! |
|
| Csönd tutul ott és ólálkodó sötét |
| Sárkánygyík-Duna és királysága |
| Kígyófolyók és gyorsgyíkpatakok |
| sikló-Inn, sárighasú Ipoly, tekergő Tisza |
| Két lábon táncoló nagy busa Lánchíd |
| S más hidak: jámbor tigris, oroszlán |
|
| Csönd tutul ott és ólálkodó sötét |
|
| „Atyámfia, Farkas! Kérünk téged…” |
|
|
Költők, mi
| Nyomjuk, mint süket a csöngőt, |
| költők, mi: emberiség-köldök- |
|
| mint aki holnap született. |
|
|
|