Áni Máni válaszol

Ha elbujdokol a nyár, hova lesz, hova lesz? Ha az egész határ láng-üres, nyár-üres? Az a szegénylegény hova rejtőzhetett, ha puskacső a fény, és a vasrács hideg? Nem a nyár, nem a nyár – mi megyünk, messzidünk messzire, hogyha már hullni kell, ne legyünk csak mi, csak mi magunk, mi lássuk szégyenünk: pucér bordánk, agyunk, meztelen életünk. A fák, a pőre fák is azért csupaszak, világtalan világ vaknál azért vakabb, mert látnak minket, úgy! És – űzött vadakat – úgy rejtenek el, hogy ránk hasonlítanak.