Áni Máni muzsikál

László Évának Egyszer a szél volt a fésűm, de inkább szájmuzsikám volt, nap-zizegésbe takartam, emeltem selymesen számhoz, szája szélébe zönögtem: zön-zene-zön-zene-zön, álma szálába zonogtam: zon-zana-zon-zana-zon. Muzsikáltunk muzsikámmal muzsikásan. Hát mit látok a világban? Táncol a porszem a fényben, s véle táncol a csillag magától. Táncolnak párosával: a rügy a virággal, a gyökér fejfalombjával, a sejt sugár-sudarával, milliárd temető járja milliárd égő világgal. Mi meg muzsikánkkal muzsikásan: zön-zene-zön-zene-zön, zon-zana-zon-zana-zon.