Áni Máni ábrándozik

Ó, be kár, hogy ez a perec, csupa-csupa lik, és csak alig-alig perec. Ha én lennék a pereces, sose árulnék ilyen lukra-lik, likra-luk perecet. Ha én lennék a pék, nem igyekeznék, hogy körbefonjam a semmit a végtelen jelével: elhasalt nyolcasokkal, vagy megbilincseljem perec-paragrafusokkal, de sütnék olyan perecet, amely se luk, se lik, csak csupa-csupa perec. Bár az is lehet, hogy az nem is lenne perec. Ezért nem tehetek egyebet, megtöltöm a begyemet, megeszem a perecet, és közben arra gondolok, ó, be kár, hogy ez a perec, csupa-csupa lik, és csak alig-alig perec.