Áni Máni mesét mond

Volt egyszer egy tökmag,

egy tökhéj-palota,

s a tökmagban

három

sárkánygyíkok laktak.

Hogy fértek el benne, hogy nem,

az ő dolguk;

ott éltek, tökmagot ropogtattak.

Sárk csipegette a tökmagot,

Ángyi tüzet fújtatott,

Kok meg kuktáskodott.

És mind a három,

tökmagot ropogtatott.

Addig, eladdig

éltek ott,

ropogtatták a tökmagot,

míg elfogyott

mindkét fele,

megnőtt a héj,

de hogy-hogyan nem,

már nem fértek bele.

Sárk megfútta a tökdudát,

Ángyi tökszáron harsonált,

Kok tökvirágon trombitált,

s lett akkora

zenebona,

hogy egyszerre

három

lángoló

csoda csutaló

vágtatott oda.

Egy lángheges,

egy vasderes

meg egy sárga

csutacsikó.

Mind Táltos,

ahogy való.

A három sárkány lóra kapott,

s háromfele rúgtatott.

Sárk az égen terpeszkedik,

napnyugattól napkeletig.

Ángyi a roppant tengerek

rengő ágyában hempereg.

Kok meg az égre kaptatott,

Ő fújja, hogy égjen, a napot.

S a tökmag?

Mi történt vele?

Úgy elfogyott,

mint a mese.