Áni Máni álmot lát

Azt álmodtam álmomban, hogy álmomban álmodtam. Álombéli foltkutyám elfutott a hold után. De előbb a tappancsom megkérte: majd vakkantson. A két vitéz strázsára áll: és – dib-dob, dob-düb – strázsikál. „Bal, jobb! Bal, jobb! Jelszót! Mehetsz! Vii-gyázz! Cipőfűzőt szegezz!” Hát ott, uramfia, mi jő? Egy sündisznó s egy sündisznő! Két villámgubanc förgeteg, tüskés gombostűgörgeteg. Fölöttük – „nyussz és tilió” – dalmog egy angórarigó. A konyhából meg ráadásul a szalmiákszesz szalmiákol. De hol az őrség? Eldobál mindent, uzsgyi, az ágy alá. Jönnek is, egyre közelebb. Legjobb lesz, ha fölébredek.