Levél az alvilágba
|
Dylan Thomasnak
| Vagy fordítva? A szirom-tőrű valóság |
| minden világszívben otthonol? |
| De elébb volt-e a lovaknál a lóság, |
| ki csillagot, s szerelmet abrakol? |
| A halálnál az, aki haldokol?! |
| Ó, vers, testem, ha elaltattatol, |
| ringass, ringattass, ringassatok ti, rózsák, |
| világ világa, legjobb, ha térdeden ringatol. |
|
| Kannibál sírú bölcső ez a föld. |
| Megrág mindenkit és kivet |
| magából mindent, aki élnijelölt: |
| kiköpi, kihányja a vulkáni emberkövet; |
| esik, egyformán esik az eső arra, ki anyaölt |
| keres, s arra, ki anyaföldet ölet. |
| Ó, vers, testem, ha elaltattatol, |
| ringass, ringattass, ringassatok ti, rózsák, |
| világ világa, legjobb, ha térdeden ringatol. |
|
| Mégis, gyönyörűn kell, te fiú-Orpheus, |
| te világra visszarévült szív-zene, |
| farmernadrágos ihlet, szűzpatás száj, ki a hiúz |
| alkoholsárga szájában is szelídítene, |
| bár fölhurkolt estéiddel, ha a setétbe simulsz, |
| nem lesz bárány a farkas, a tanktalp se eke. |
| Ó vers, testem, ha elaltattatol, |
| ringass, ringattass, ringassatok, ti rózsák, |
| világ világa, legjobb, ha térdeden ringatol. |
|
|
|