Ha egyszer

Ha egyszer meglelem azt az embert, ki életemet éli helyettem, nem szorítok szívéhez fegyvert, megfojtom puszta két kezemmel; csak egyszer leljem meg azt a másik másikat, aki úgy él föl engem, hogy engemet él, engemet játszik, ítél s ítélkezik nevemben; nem vagyok én, ki volnék, szabadon jár a fényes napon; jussolt jövőmben dúskál, s napjaim, éveim roncsát úgy veti elém, mint nyálzó kutyának a koncot; ne lássam örvem, lábamon a koloncot, s tudjam magam mindennap újra elleni.