Cicelle-köszöntő

Szántó Piroskának névnapjára

 
Iáz is, meg oáz is
a Cicelle-oázis.
Ha nagy franc lennék, s francia,
nem rivallna szia-ia,
de kis parisienne oá,
s ráadásul quatre fois.
Dokument is jeszty! Voilá!
„Nous parlons Saint-François!”
Ami magyarul ígyen perdül:
„Beszélünk (Assisi) Szent Ferencül!”
– S mellékesen ó-felkredencül.
Meg fűül, fául, és virágul,
egy kicsit Szántó Piroskául,
tájszólásban Vasul s Istvánul.
S ha egy madárcseresznyefán
bagolyul tanulna netán,
vagy délutánul, odúul,
vadludas alkonyatul,
nem csodálkoznék – pourquoi?! –
hogy a csodát kuporgatá,
hisz alig vannak legfelül,
kik megtanultak emberül,
csodául és Cicelleül.
Ezért aki hiszi-piszi,
annak írásban adom, ici:
(esküdve a fő verstani
lényre, ki tud csacsintani,
csín- és kacsintalantani)
az igazat fogom vallani:
„A Cicelle-oázis
iáz is, meg oáz is.”
 

Szigliget, 1977. január 18.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]