Két ige a lengyel–magyar szótárból
|
| felemel, felszed, felhajt, |
| felemel, felvesz vmit a földről, |
| megment vkit a hanyatlástól v. a nyomortól, |
| felszedi a leszaladt (harisnya) szemet, |
| lélekben emel vkit, lelket önt vkibe. |
|
| fellebbenti v. felemeli a függönyt, |
| meg- v. felemeli a szoknyáját, |
| felemeli a fejét, lerázza az igát. |
|
| emeli a munka termelékenységét, |
| felemeli a hangját v. szavát, hangját hallatja, |
| lármát csap, kiáltozásba v. kiáltozni, kiabálni kezd, |
| zajt okoz vkinek, vminek a méltóságára emel vki, vmit. |
|
| felvet, felhoz vmit a beszélgetésben, |
| javaslatot tesz, javaslattal jön elő, |
| felteszi v. felveti a kérdést. |
|
| felkelést szít, v. támaszt, fellázít, |
|
| hatványoz, hatványra emel, |
|
|
|
|
|
| felkel v. feláll a székről, |
| felgyógyul, felépül betegségéből, felkel, |
|
| emelkedik, felszáll, megkel, |
| égnek állt v. meredt a haja, |
| emelkedett, felment, felszökött az ár(a), |
|
|
|
|
|
|