Szélcsend

Lassan gurul a hold a földön, mint vaskerék az elítélten. Íjak: halálba kikötött fák, lábujjhegyen. Szájrepedt szélcsend. Néma kínzó és kínzatott, de megreccsen minden égtájcsontom. És zene szól: fölnégyelt szavak játszanak bárdon, szögesdróton. Éjalatti kazamatákban most tüzesítik fehérre az izzó napot, most égetik a meztelen nappal mellébe. Fönt hadak és lánchangú dögvész. Csillag poroz. Kiscsikós, rémhedt szemében ropogó jobbágyfalvak, világítnak a világrészek.