Iniciálék
Ezüstnyálat húz a csillag az égen. |
Folytatja egymást a másik. |
|
Alszik, rügyekbezárt öklét |
szájába dugva alszik a fa. |
Hihetnéd, csecsemő öröklét. |
|
Íme az írás! meguntam fölszedegetni |
azt, ami nincs. A szalmaszál-esélyt. |
Jövőbe ment harang, mohamúlt lep be, semmi- |
szívem csak akkor zendül, ha megzendít a szél. |
|
|
|