Holnapom, te
| Hatalmasabb már udvara a szememnek, |
| Holnapom, te, holnap hűvös idő jön, |
| engem, téged is megcsikorogtat, |
| megtelesedtet halandó őszöm. |
|
| Holdtajték hajamon havak habognak, |
| meghidegedem, meghidegesznek |
| szerveim, számból ki-kihajolnak, |
| kikiabálnak, kikiáltoznak, |
| hívnak, hazahívnak a holtak: |
|
| duzzadt málnaágra két vércsepp, |
| két húgom szám szélére mászik, |
| nagyanyám, esőcseppbe bútt jácint, |
|
| Szívem csücskére ül egy vércse, |
| úgy néz a hebegő fogolyra, |
| mintha pityegő foglya volna, |
| nem is bordazsombékban élne, |
| apám ő, s már viszi is élve |
| valami hugomos, nagyanyámos rétre, |
|
| hol minden végsőt virágzik végsőn. |
|
|
|