Mintha

Csak olyan lesz, apám, ha meghalok, mintha bezárnál, s én, kamra-sötétben pókhálós-fények, teknőc-limlomok hallgatásában egy fénycsíkhoz lapulok, s tudom, nem jössz többé soha értem. És olyan lesz, fiam, ha meghalok, mintha elbújnék, s te, folyamsötétben iszamos fények, homályidomok zúgásában kiáltgatsz, hol vagyok, s nem érted, hogy én miért, miért nem. És olyan lesz, anyám, ha meghalok, mintha visszafogadnál, s én, élő sötétben, lélegző fények, homály-liliomok világűrmélyén szívedhez lapulok, s hallgatom visszhangját a földnek: éltem.