Falevélen talált sanzon

Igen, és egyszer meghalok és nem leszek, csak puszta név, vagy az se, falevélvacok résekből egy szín visszanéz, nem lát meg ember, se madár, te sem, pedig: súgom „vagyok”, – bár torkom sincs, s hangom, akár az augusztusi csillagok, elég a lombbal, mielőtt szólhatnék… Fű, hamu dadog. Simítsd meg majd a levegőt testeddel, s tudd, hogy az vagyok.