Testamentom
Vén-cigány Mihálynak
Az Elégetett Versek milyenek voltak? |
– Az Előszó után, a fölégett föld után. |
A mécslángba fujtottak, a borba-fúltak? |
– A virradat után, Világos után. |
Átbuggyant-e az írás kormán a vér, |
mint a szegfű a vértanúk nyakán? |
Hogy betűzték a mécs bugyrából derengő |
szót a bor s bú-békós barátok: jövendő? |
|
Ahol elég a szó, elég a lélek is, |
ahol pernye a vers, ott már korom az ország, |
elapad a velő, a nők méhe is |
karddal kirakott kút, a jövőt dögkútba dobják. |
Téved-é a pusztába még egy kereskedő, |
hogy Józsefet, a zsenge holnapot kihúzzák, |
s megvevén vérét csecsebecsén meg kelmén, |
javasnak, s helytartónak fölneveljék. |
|
Félig üköm, s fiam, a föltársult agyagban, |
hol tél van és csönd és hó és halál, |
zokog a malom, zuhol, ágyban, ágyúban, agyban, |
Vén-cigány Mihály, vers-urna, úr-királ, |
s hol a közösség fonákja a kiváltság, |
agg föld és ifjú fő nem parókára vár. |
Nem ott ássák a sírt, ahol megássák, |
ha összekeverül igazság és álság. |
|
Ne legyen hamu a szó, ne legyen por a lélek, |
se lángpernye a vers, az ember, ha magyar, |
ne legyen világ korma, se lucska a létnek, |
mit az idő a világ méhéből kikapar, |
soha ne zengjen más-ajkon szerzetesének, |
a föld fölött, mely ápol s eltakar: |
Látjátok feleim szümtükkel mik vogymuk, |
|
|
|