Halotti beszéd
néhai Bella István
karpaszományos honvéd
sírtalan sírja fölött
| Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz! |
| Ha elsírjuk róla a havat, ha a földet |
| elhányjuk róla, talán találunk |
| kardbordát, csontsípot, csigolyagyöngyet, |
| talán találunk a szíve helyén |
| Északi Fényt, s fekete csöndet. |
|
| Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz! |
| Az itthoni eget, leheletünket |
| emeljük szájához, mint a tükröt, |
| hátha bepáráll, hátha él még, |
| hátha elfelhősül a kék ég, |
| hátha fölül, s hátha ránk ümmget, |
| csöndbozontú szája ránk mordul, |
| szakállából, havas hajából |
| kifésüli a férget, a földet. |
|
| Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz! |
| Te, a hadiárvagyöp, én, a hadiárvaföld. |
| Menjünk – füvekként araszolva, |
| vakondként a földet púpolva, |
| menjünk – sírokként hullámolva, |
| sírbarázdákként ringva, ringlódva, |
| süppedt sírokként apályolva – |
| menjünk Donkanyar-apánkhoz, |
| Voronyezs-Donkanyar-apánkhoz, |
| Isonzó-Galícia -apánkhoz, |
| Világos-Temesvár-nagyapánkhoz, |
| Ob-Jenyiszej-öregapánkhoz, |
| Volga-Káma-szüleapánkhoz, |
| vén-sír-Atlanti Óceán-apánkhoz, |
| a Szabadság Szobor-kopjafához, |
| a Fáklya-ravatali gyertyához, |
| szanaszét-szívű, szavú apánkhoz. |
|
| Egyik lábunk Északnak menjen, |
| másik lábunk Delelő Délnek, |
| Balsors-véres-kard kezünket |
| nyargaltassuk kopjás Keletnek. |
| Koponyánkat, Gellért hordóját, |
| gurgassuk keresztes Nyugatnak. |
|
| Nincs zöld, hol ne füvelltünk volna, |
| föld, hol ne röglöttünk volna, |
| ég, hol páránk ne egesedne, |
| ág, hol porunk ne leveledne, |
| szántottuk sírokkal a tengert, |
| fölszántottuk sírral a földet, |
| eleven sírokkal a földet, |
| s vetettünk bele élő embert, |
| búzaunokát, rozsszüléket, |
| arattunk láncot, láncos lángot, |
| üszög-időt, pipacs-igéket. |
|
| Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz! |
|
|
|