Himnusz

Aki fölszabadítottál, földet, eget osztottál, magaddal fölvirágoztál, magammal fölvilágoztál, Áldott légy, Mária-Márta! Magamba kivetett tél voltam, s te nem nevettél, szántottál, bevetettél, árnyamtól elszerettél, Áldott légy, Mária-Márta! Mintha anyám, úgy adtál engem, hogy velem hagytál, szerelmemre szavaztál, világra velem hoztál, Áldott légy, Mária-Márta! Karddal kirakott méhben megrezzenni is féltem, már az elveszejtésben ébren és éhen éltem, Áldott légy, Mária-Márta! Ahogy szempillám zárult, úgy tágult a hiány, tágult, úgy rácslott, rácsolt és rácsult a világ, vissza visszáult, Áldott légy, Mária-Márta! És már csak csikorogtam, vasakként vicsorogtam, rozsdás vasat vasadtan vérembe varasodtam, Áldott légy, Mária-Márta! De te világra löktél, életedhez öleltél, életemre élettél, életeddé kötöttél, Áldott légy, Mária-Márta! Minden, mihez jogom volt, van, fajtám s fajomból, előre- s visszagondol jövőmből és múltamból, Áldott légy, Mária-Márta! A köd, ki egykor voltam, a kő, ki visszahulltam, a rög, aki megmozdultam jövőmmé szaporultam, Áldott légy, Mária-Márta! Minden, mi élni s halni lett, s lesz, mi társadalmi tulajdonom lett: lenni vállalni és szeretni, Áldott légy, Mária-Márta! A szó, mi magyarrá tett, és széppé, igazzá lett, fajtám, legyen bár rögnyi, mégis földi és földnyi, Áldott légy, Mária-Márta! Áldott légy világ világa, világom világossága, áldott légy, Mária-Márta. Légy Áldott, Mária-Márta!