Három szál szegfű Reviczkynek
| Fagyos lesz a föld, ha meghalok, |
| míg zsebében a pálinka röhög, |
| gyémántokat szitkozódik a rög. |
|
| De ha szívem, az istentelen, |
| füstöl, mint a tőzeg, odalenn, |
| kigyúl az ég, s fehér havak helyett |
| vörös rózsát hoznak a fellegek. |
|
|
| lehettem-volna fény ragyog. |
| De az a kéz nem az enyém. |
| S az ég, a kék se én vagyok. |
|
| Csak ez a nincsliggatta fa, |
| csillaggerincem-furulyán. |
|
|
| Ez hát a lesz? Kifolyt szememben |
| Dőlt álmok, dűlt fagyökerekben |
|
| Csak a holnap a szerelem. |
|
|
|
|