Márciusi hó

Mondhatnálak én is, tavasz. Fény feslik. Szellők cicerélnek. Gaz visít. Elégetik az összegereblyélt tavaly-igéket. Csak ez a márciusi hó ne lenne, ez a ledér menyasszonyi fátyol, Szabó Pistának szemernyi szemfedél. Elásták élve a kenyeret, s ő nem tudott élve megvénhödni, földet majszolt, mint egy gyerek, bűnhődni mellé ment feküdni. Nem tudok susogni mezőül hozzá a havazó vetésben. Csak nézem: március megőszült, mint sohase. Mint minden télben.