Képriport

A Fő-utcán két sm., s egy mészsovány malteros lány áll szinte földbenőtt lábbal. Szemközt – átadás előtt – egy új ház. X-ek az ablakok során. Nézik a házat, amely nem az övék. Az egyikük – lehet épp szülőfalumból – talán az izzadtságra, s a pénzre gondol, s hogy kiissza a föld minden sörét. Nézik a házat. Fürdőszoba. Víz. Csempe. S egy irodából – mintha ablak csörrenne: „Micsoda idő! S az ember itt rohad!” Egy káromkodás vág rajtuk végig. A ház meg egyre fényesebben fehérlik, mint az ég, izzik a friss vakolat.